Author: szerk1

• 

Nagybánya – május 7. és 21., péntek, 10-12.00 óra, Máramaros Megyei Kereskedelmi és Iparkamara  (Unirii sugárút, 16. szám, 29-es iroda). Bejelentkezés elõzetes egyeztetés alapján. Tel.: 0725 109 751, e-mail: norbert.apjok@cdep.ro

• 

Megnyitott a képviselõi kabinet, érdeklõdéssel várom a máramarosi magyar embereket fogadóórára. A Máramaros Megyei Kereskedelmi és Iparkamara irodaépülete ad otthont az újonnan megnyitott képviselõi irodának, amelynek címe Unirii sugárút, 16. szám, 29-es iroda, Nagybánya. Hamarosan pedig a Történelmi Máramarosban is megnyílik a képviselõi iroda, Maramarosszigeten.

A helyszínválasztást üzenet értékûnek is mondanám, hiszen a jelenlegi egészségügyi járvány és válság egy gazdasági válságot is elõrirányzott. A vállalkozások nehézségekben ütköztek, az emberek munkahelyei veszélybe kerültek. Éppen ezért fontosnak tartom a nehéz idõkben közel lenni a gazdaság gerincét képezõ kis- és középvállalkozásokhoz. Hiszen ezek biztosítják nagyon sok család megélhetését.

Nem véletlenül esett a választásom a kamara épületére, hiszen ott futnak össze közösségünk gazdasági életének a szálai. Ahhoz, hogy közösségként „mûködõképesek” legyünk, elsõsorban stabil gazdasági alapokra van szükségünk. Ahol stabil a gazdasági háttér, ott az oktatás, az egészségügy, az egyház és a kultúra is fejlõdésnek, virágzásnak indul. Ez fordítva is igaz: ahol a gazdasági élet hanyatlik, ott a többi szegmens is elsorvad. Ezzel a választással tehát azt szeretném üzenni vállalkozóinknak, hogy mellettük állok, segítek nekik, amiben tudok, bizalommal fordulhatnak hozzám.

Természetesen ajtóm nem csak a vállalkozók elõtt áll nyitva. Továbbra is várom fogadóóráimra mindazokat, akik valamilyen közösséget érintõ üggyel, személyes problémával keresnek meg. A fogadóórák idõpontja Nagybányán: minden hónap elsõ és harmadik péntekén, 10-12 óra között. Bejelentkezés elõzetes egyeztetés alapján.

Tel.: 0725 109 751,

E-mail: norbert.apjok@cdep.ro.

Apjok Norbert Máramaros megye parlamenti képviselõje, a Visszaéléseket és állampolgári petíciókat kivizsgáló bizottság tagja

• 

„Egy régi húsvét fényénél borongott/

S vigasztalódott sok tûnt nemzedék,/

Én dalt jövendõ húsvétjára zsongok,/

És neki szánok lombot és zenét.” (Juhász Gyula)

A nagy költõ szavaival kívánok minden Máramaros megyei magyarnak Istentõl áldott, egészségben, erõben, áldásban gazdag kellemes húsvéti ünnepeket!

Apjok Norbert Máramaros megyei parlamenti képviselõ

Elfogadom, de – az adott máramarosi helyzetet figyelembe véve – nem tartom a közösség érdekeit szolgáló intézkedésnek a SZÁT azon döntését, mely értelmében érdekvédelmi szövetségünk operatív döntéshozó testülete úgy határozott, megvonja a politikai bizalmat, és megfoszt RMDSZ tagságomtól.

Az ügyrõl már minden el lett mondva, amit el lehetett mondani. Nyilvánosan elismertem, hogy követtem el hibát, elnézést kértem, és alávetem magam a szankcióknak, de továbbra is dolgozni szeretnék a közösség érdekében. Azt azonban továbbra is fenntartom, hogy jóhiszemûen jártam, amikor a jelölésemet leadtam, amikor egy külföldi képzésen szerzett oklevelet csatoltam felsõfokú végzettséget igazoló okiratként a jelöltállításkor, és soha nem titkoltam, hogy nem rendelkezek romániai vagy Romániában elismert egyetemi diplomával.

Abban a pillanatban, amikor letettem a képviselõi esküt, a törvényhozásban megváltozott a jogállásom, a 2006 évi 96-os törvény értelmében. E szerint a mandátum gyakorlása közben a képviselõ a lakosság szolgálatában áll. Errõl a mandátumról szavazással döntöttek a választók. Jelen pillanatban tehát felelõsséggel tartozom azok iránt, akik megbíztak a képviselet ellátásával.

Nem lesz elõnyösebb a közösségnek és az egész szervezetnek, ha Máramarosban nem az RMDSZ fogja ezentúl képviselni a magyarok érdekeit. Nehezebb lesz a munka mindenki számára. Ebben a pillanatban, figyelembe véve elsõsorban személyes felelõsségem súlyát, úgy érzem, hogy a szervezet által képviselt értékek sorrendjében nagyon fontos az elnyert képviseleti feladat lehetõ legeredményesebb megvalósítása, a közösséget segítõ hozzáállás, a közösségért végzett munka, a megosztás orvoslása.

A máramarosi szórványközösség az elmúlt négy évben elvégzett munka és eredmények tudatában szavazott számomra bizalmat. Erkölcsi kötelességem tehát folytatni a négy évvel ezelõtt elkezdetteket. Továbbra is minden máramarosi magyar képviselõje szeretnék lenni, és a közösség megújulása, a tétlenség megszüntetése, a munka felvállalása érdekében fogok dolgozni.

Dolgozni azért, hogy a gyermekeink gyermekei is magyar iskolába járhassanak, azért, hogy templomainkban továbbra is magyar szót hallhassunk, azért, hogy a magyar kultúrához való hozzáférés ne minõsüljön luxusnak vagy a városlakók kiváltságának, azért, hogy vállalkozóink képesek legyenek elõteremteni a mindennapok és a közösség jólétének az alapjait, azért, hogy bárhol és bármikor bátran használhassuk anyanyelvünket.

Végezetül megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki támogatásáról biztosított az elmúlt idõszakban.

Apjok Norbert Máramaros megye parlamenti képviselõje

Villáminterjú Apjok Norbert parlamenti képviselõvel

Az utóbbi hetek közösségi közhangulatát meghatározó diploma-ügy még mindig nem csitult el. Hogyan összegezné dióhéjban a múlt csütörtökön lezajlott területi választmányi gyûlés eredményét?

A Nagybánya Területi RMDSZ választmányi ülésén nem született semmilyen döntés, amely az én személyemet érinti. A vélemények valóban megoszlóak, viszont nagy többségében a mandátum folytatása mellett szólnak. Ezúton is megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek, aki támogatásáról biztosított az elmúlt idõszakban. Bízom benne, hogy hamarosan az ügy végére érünk, hiszen azt gondolom, hogy a Máramaros megyei magyarságot nem megosztani, hanem ellenkezõleg, összefogni és hatékonyan képviselni kell. El kell végre mozdulnunk errõl a holtpontról, hiszen a meddõ viták sehová sem vezetnek, vagy legalábbis nem az építkezést szolgálják. Ha így folytatjuk, a fontos események észrevétlenül siklanak el mellettünk, mivel energiánk nagy része nem a valós gondok megoldására irányul. Nyilvánosan elismertem, hogy hibáztam, elnézést kértem, és elfogadom a szankciókat, de dolgozni szeretnék a közösség érdekében.

Dolgozni azért, hogy a gyermekem gyermekei is magyar iskolába járhassanak Nagybányán, Máramaros megyben. Dolgozni azért, hogy templomainkban továbbra is legyen magyar szó. Dolgozni a továbbiakban, ahogy eddig is tettem négy évig.

Milyen lehetõségei vannak a jövõt illetõen?

A hibámból kiindulva, iktattam a lemondásom még a választások elõtt, erre nem kaptam választ. Az eskût letéve, úgy gondolom, hogy erkölcsi kötelességem folytatni a megkezdett munkát.

Szerintem, az ésszerûség és a hatékony képviselet diktálta igény határain belül kell lépni. Nem lehetõség a meghátrálás, hiszen a szavazók, mind az elõválasztások, mind pedig a parlamenti választások során, bizalmat szavaztak nekem, az elmúlt négy év tevékenységének a tükrében.

Nagyon sajnálnám, ha ez a dolog odáig fajulna, hogy megvonják tõlem a politikai bizalmat. Nem látom, mitõl lenne elõnyösebb a közösségnek vagy a szervezetnek, ha Máramarosban nem RMDSZ-es lenne a parlamenti képviselet. Ha az SZÁT ezt a lépést teszi meg, elfogadom a döntést, mint ahogy az eddigi SZÁT döntéseket is elfogadtam. Ettõl én még magaménak érzem az RMDSZ programját, célkitûzéseit, a magyar közösségünk jóléte, biztonsága szolgálatának fontosságát.

Ön szerint mire kellene törekedni az elkövetkezõkben?

Jelen pillanatban a szervezet megújulása, a tétlenség megszüntetése és a munka felvállalása kell, hogy legyen az irány. Újraszervezés elõtt áll a máramarosi RMDSZ, eljött tehát az idõ, hogy azok, akik eddig csupán a partvonalról kiabáltak be, a tettek útjára lépjenek, mártózzanak meg az érdekképviselet néha keserû, néha savas, s csak ritkán kellemes vizében. Tekintsék ezt kihívásnak, próbálják ki magukat élesben, s akkor talán belátják, hogy nem olyan egyszerû a közösségi szerepvállalás, mint gondolják.

Lejegyezte: Tamási Attila (Bányavidéki Új Szó)

2020. december 29-én a világjárvány diktálta szerény keretek között, a csodálatosan felújított Teleki kúriában állandó néprajzi kiállítás nyílt.

A jelenlévõket a kiállítás háziasszonya, Kádár Helén idegenvezetõ köszöntötte. Majd ismertette a megvalósítás elõzményeit. Ennek értelmében az udvarház felújítási pályázatába, közkívánatra bekerült a jövõbeni hasznosításra nézve egy ajánlás. Többen javasolták egy néprajzi kiállítás létrehozását. Mindaz ami itt látható, ennek eredménye.

A kiállított tárgyak misztótfalui, nagybányai, koltói és katalini adományozóktól származnak, akiknek kilétét a tárgyakon lévõ névjegykártya mutatja.

Jónéhány bútordarab felújításra szorult. Ezt a munkát térítésmentesen Apjok Zoltán, Incze Tibor, Kádár Róbert, Szász Zsolt helybéli asztalosmesterek végezték. Köszönet érte!

A szakszerû elrendezés Várady Enikõ mûemlékvédelmi szakember hozzáértését dícséri.

A kiállítás megnyitó elõkészítését és lebonyolítását az alábbi partnerek segítették:

– Agape Koltó – Katalin Falusi Alapítány

– Petõfi Sándor Emlékegyesület, Koltó

– Teleki–Petõfi Kulturális Egyesület, Koltó

– Ladányi Sándor, Koltó

– Kõszeghy István, Nagybánya

– Mara–Agro Egyesület, Koltó

– Nenokut Egyesület, Koltó

Fõszervezõkként Koltó Község Önkormányzata és a Teleki kastély – Petõfi Sándor Múzeum állt a kezdeményezés élére. Anyagi támogatást a Communitas Alapítvány és Koltó Község Önkormányzata nyújtott.

Az esemény végén az egész folyamatot kézben tartó, nagy lelkesedéssel dolgozó Kádár Helén beszélt néhány szót külön – külön minden tárgyról.

A közel egy órás esemény utolsó három mozzanatában Ecsedi Árpád lelkipásztor Igével és imádsággal kérte Isten áldását a létesítményre és a közösség életére, majd Csendes Lajos polgármester és az újraválasztott Apjok Norbert parlamenti képviselõ szólt az egybegyûltekhez.

A polgármesternek elhangzott egy megfontolásra érdemes felvetése, miszerint a jövõ egyik kiemelkedõ feladata lenne megépíteni egy olyan parasztházat a kastély parkjának egy részén, amilyen Koltón és Katalinban már egy sem létezik. Ezáltal az épített örökség is megmaradna, s hiteles teret biztosítana a paraszti életforma megmaradt relikviáinak.

Az együtt töltött idõt helyezte ünnepi keretbe Tamás–Sajtos Erzsébet, Molnár Judit és Talpos Claudia közös éneklése.

Az eseményekrõl szóló tényszerû beszámoló után néhány olyan gondolatot szeretnék felvetni, mely a megvalósítás eszmei értékét növeli.

Vörösmartynak van egy magvas üzenete, mely így hangzik: „a múltat tiszteld a jelenben, és õrízd meg a jövõnek.”

A megõrzés feladatának sürgetõ voltát a Biblia is így hangsúlyozza a Prédikátor könyvének 3. fejezete 6. versében: „Ideje van … a megõrzésnek.”

Mindkét idézetben kulcsszó az idõ és megõrzés fogalma.

E kettõ gondolatisága szorosan összefonódik Kányádi Sándor Noé Bárkája felé címû versében:

 Noé bárkája felé

Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.

A szavakat is. Egyetlen szó,

egy tájszó se maradjon kint.

Semmi sem fölösleges.

Zuhoghat akár negyvenezer nap

és negyvenezer éjjel, ha egy

buboréknyi lelkiismeret –

furdalás sem követi a bárkát.

Mert leapad majd a víz.

És fölszárad majd a sár.

És akkor majd a megõrzött,

a meglévõ szóból újra –

teremthetjük magát

az elsõ búzaszemet

ha már igével élnünk

tovább nem lehet.

1973

A mai korra jellemzõ modernitás, melynek ha nincs határa, oda vezet, hogy a régit meghaladottnak, avittnak tartja. Ezzel pedig együtt jár a múlt értékeinek eltûnése. Érvényes ez nyelvi, tárgyi, építészeti, szokásjogi és még számtalan múltbéli értékünkre nézve.

Csak egy-két példát legyen szabad felhoznom. Az általam nagyrabecsült és használt Károli féle bibliafordítás Jeremiás 8, 7-ben így fogalmaz: „Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben…”. Vajon hányan tudják, mi is az eszterág? Az újfordítású Bibliák gólyaként adják vissza az eredeti szöveget. Szinte teljesen kiveszett szótárunkból nyelvünk õsi örökségének ez a veretes kifejezése.

Már csak a 60–70-es nemzedéknek mond valamit a kenderfésülõ gereben, tiloló vagy mángorló szavunk.

A kacsalábon forgó paloták építésének idején kevesen emlékeznek már a parasztház frissen tapasztott földjének illatára. A lakás beosztására: tornác, pitvar (pitar) búboskemencével, tiszta szoba a féltve õrzött kelengyékkel a karosládában, konyha a kopott kredenccel, ládafiával, kasztennel, szalmazsákos ággyal, bölcsõvel, telente esztovátával (szövõszékkel).

Lassan a huszonnegyedik órában vagyunk értékõrzés tekintetében. Ez a megállapítás kisebbségi létünkben, amikor már az anyanyelvünk is visszaszorulóban még a magyar családokban is, a koltói kezdeményezésnek követendõ példának kell lennie.

Akár még azt is el tudnám képzelni, hogy egy néprajz szakon tanuló magyar fiatal szakdolgozatot készítsen eltûnõfélben levõ múltbéli örökségeinkrõl.

Az olvasók szíves tájékoztatására tisztelettel közlöm az érdeklõdõkkel, hogy a vírusjárvány miatt az alábbi idõpontokban látogatható a múzeum: Kedd – Péntek: 12 – 16 óra, Szombat és Vasárnap 14 – 18 óra. Hétfõn zárva.

Szeretettel hívják és várják a látogatókat Koltóra!

Varga Károly (Bányavidéki Új Szó)

REMÉNY: adventi üzenetet hordozó szó. Önmagában sohasem jelentkezik, hiszen mindig egy VÁLASZ valamire. Ezt a választ, ezt a szelíd hangot nyomorúságunkban mi így ismerjük: mégis, ne add fel, lehet! A remény a világosság harca a sötétséggel, a hit harca a csüggedéssel, az élet harca a halállal. Halk hang ez. Nem kiált, nem erõltet, nem kényszerít. Árgus szemmel kell figyelni. A pillanat mûve. Ha nem vagy résen, elillan. Tolkien is ír róla népszerû, keresztyén jelentéstartalmú trilógiájában, A Gyûrûk Urában. Amikor az emberiség hanyatlani és a Sötétség Ura gyõzni látszik, amikor egyértelmû a végzet, megjelenik újra a király sarja, akinek feltûnésére a nép így reagál:  „Te reményt hoztál nekünk!”.

A reményre szükség van mind az egyes, mind pedig közösségi életünkben. A fel-felbukkanó, elillanni látszó remény a közösségek rejtett éltetõje. Ezt láthatjuk a 130 lelkes apahegyi református gyülekezet életében is. Ennek hitelességét igazán akkor észleljük, ha a jelennél mélyebbre, a múlt titkaiba tekintünk.

Az elsõ feljegyzés az apahegyi közösségrõl a 18. század végérõl való, amely szerint Apahegyen 2-3 vincellér család lakik, akik az apai (Szatmár megye) grófok és bárók szõlõit dolgozzák. Mi a magyarázat arra, hogy ez a maroknyi nép száz évvel késõbb eljut arra az elhatározásra, hogy saját iskolát és templomot építsen (1886 és 1888). Hogyan jut el a 2-3 családdal induló embercsoport arra a szintre, hogy saját közösségi identitással rendelkezzen 100 év múlva? A válasz: a remény.

Mivel magyarázható az, hogy a gyülekezet 1978-ban, a kommunizmus idején, egy olyan korban, amikor ez abszolút lehetetlennek látszott, új templomot és parókiát épít, és azt fenntartja? A válasz ismét: a remény!

Mi a válasz arra, hogy 2018 decemberében a közösség elkezdi gyülekezeti házának építését és a járvány viszontagságai között 2020 decemberére befejezi azt bebútorozva, víz, fûtés- és áramrendszerrel, melléképületekkel és járdákkal ellátva? A válasz újra: a remény!

Ezek közül az utóbbit részletezzük röviden. Az apahegyi gyülekezet 2018 elején arra az elhatározásra jutott, hogy az aktív gyülekezeti élet miatt gyülekezeti házat épít. A gyülekezet a remény útjára lépett rá, amely az elején csak egy kis ösvény volt, de az idõ múlásával egyre szélesebbé vált. A remény ösvénye volt, hiszen a gyülekezet csak annyi önrésszel rendelkezett, hogy az alapot megönthesse. Joggal merült fel a 40 évvel ezelõtti kérdés: jó lenne, de mibõl? Az elején csak sejtettük, de nem hittük, hogy igaz: a reménynek sok más harcosa is van. Csodaértékû volt, ahogy Isten Lelke vezérelt. Amikor azt hittük, hogy végképp magunkra maradtunk, egy ismeretlen német úr jelentõs összeget utalt át, amely elég volt a falazáshoz és a betonfödém megöntéséhez. Felbátorodva mi magunk indultunk el gyülekezetünk ifjúsági zenekarával és vegyes kórusával megkeresni a remény harcosait. Meg is találtuk õket a feketeerdõi, szentleányfalvi, zimándközi, lippai, gyoroki, kisperegi, hosszúmezõi, máramarosszigeti, koltói és katalini testvéreinkben (és valószínûleg sok más gyülekezetben megtaláltuk volna, ha a járvány közbe nem szól), akik szeretettel segítettek. Emellett támogatás érkezett a Vallásügyi Kultuszminisztériumtól, Máramaros Megye Tanácsától és a Szinérváraljai Polgármesteri Hivataltól. Eközben végig érkeztek az adományok a gyülekezet tagjaitól, de legalább ugyanilyen nagy köszönettel tartozunk a sok imádkozó embernek, a papírmunkát végzõknek, az egyházkerület és az egyházmegye kitartó munkatársainak, Apjok Norbert képviselõ úrnak, az építészeknek és minden segítséget nyújtónak, a németországi GAW Alapítványnak, a svájci HEKS-EPER Alapítványnak, Magyarország Kormányának (BGA Alapkezelõ), valamint a Communitas Alapítványnak.

Egy év alatt eljutottunk a kétemeletes ház befedéséig. 2020-ban sokkal nagyobb lendülettel indultak el a munkálatok. A járvány akadályait leküzdve egyik munkálat követte a másikat. Mintha egy titokzatos, értelmünket és erõnket meghaladó háttérszél fújt volna minket a cél felé. Így 2020 decemberében befejezõdött az építkezés és benne azonnal elindultak a programok.

Mivel magyarázható ez a lendület? Mi volt az a háttérszél? A választ már tudod, kedves olvasó, újra ugyanaz: a remény. De honnan volt ennyi remény? Benne lenne a gyülekezet vérében? Téves! A remény Istentõl van. „A reménység pedig nem szégyenít meg, mert a szívünkbe áradt Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” Róm 5,5

A remény nem tõlünk van, nem mi gyártjuk, nem mi izzadjuk ki, nem tõlünk függ. Isten Lelke gerjeszti. Ezért nevezte el az apahegyi presbitérium az épületet REMÉNYSÉG REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI HÁZnak. Ez emlékeztet bennünket és utódainkat arra, hogy harcainkban, csüggedésünkben, a halál árnyékának völgyében egy válasz van kérdéseinkre: a remény, amit mindig Isten ad.

Kívánom, hogy fedezd fel a ránk következõ ünnepen!

Áldott Karácsonyt és reményteljes új esztendõt kívánva,

Vékony Roland – Ádám lp. (Bányavidéki Új Szó)

Mandátum-értékelõ interjú Apjok Norbert Máramaros megyei RMDSZ-es képviselõvel

Lassan lejár a mandátuma Apjok Norbert Máramaros megyei RMDSZ-es képviselõnek, ezért úgy gondolta, itt az ideje a számadásnak. Mivel nemrég ,,Szövetség Máramarosért” címmel beszámolófüzetet adott ki az elmúlt esztendõk tevékenységérõl, fontosnak tartottuk mi is számadásra bírni a képviselõt, hogy lássuk, mi az, amit sikerült elérnie a négy év alatt, és mi az, aminek a kiharcolása még várat magára.

– folytatás –

– A végére maradt az ifjúság, a kultúra, az oktatás és a sport, ahogy az az önkormányzatok bizottsági leosztásában is szerepelni szokott. Miben újultak meg ezek a területek az elmúlt mandátum során?

– Megszavaztuk az ifjúsági törvényt módosító RMDSZ- kezdeményezést, minden önkormányzat pénzalapot különítsen el az éves költségvetésébõl az ifjúsági tevékenységek támogatására. Ez idáig a törvény csak a sport- és kulturális-oktatási tevékenységekre hagyta jóvá a pénzalap elkülönítését önkormányzatainknak. A törvényhez módosításokat a Magyar Ifjúsági Értekezlettel és a Nagybánya Területi Ifjúsági Egyeztetõ Tanáccsal közösen dolgoztam ki. Aztán: hivatalos dokumentumban kell rögzítenie a kormánynak a munkaügyi törvényhez képest elõírt munkaszüneti napokat és azok pótlását. Arra köteleztük a mindenkori kormányt, hogy legkésõbb év elejéig határozza meg azokat az ünnepnapokat követõ vagy megelõzõ munkaszüneti napokat, amelyek nem szerepelnek a munkaügyi törvénykönyvben, valamint azokat a napokat is, amikor ezek a munkaórák pótlásra kerülnek. A 2016-os kampány során településen is azt tapasztaltam, hogy alig-alig voltak jelen magyar vonatkozású programok az elmúlt években, vagy évtizedekben. Ezért kezdeményeztem egy olyan programsorozat létrehozását, amely által elvisszük a magyar kulturális programokat a vidéki, fõleg a kisebb magyar közösséggel rendelkezõ településekre. Így alakult meg a Máramarosi Magyar Napok programsorozat 2017-ben, amit aztán a nagy sikerre való tekintettel újraszerveztünk 2018 és 2019-ben is. A Máramarosi Magyar Napok célja, hogy megmutassa az értékeinket, arra törekszünk, hogy megyénkbéli fellépõk biztosítsák a rendezvény kulturális kínálatát. Ezidáig a Máramarosi Magyar Napok a következõ településeken volt jelen közösségi tevékenységgel és kulturális mûsorral: Nagybánya, Máramarossziget, Felsõbánya, Szinérváralja, Szamosardó, Monó, Koltó, Hosszúmezõ, Aknasugatag, Rónaszék, Erzsébetbánya, Magyarlápos, Domokos, Kapnikbánya, Magyarberkesz, Misztótfalu, Hagymáslápos.

– Összegzésképpen mit mondana olvasóinknak? Milyen tervekkel vág neki egy újabb mandátumnak?

– Ahogy többször is elmondtam, úgy látom, a képviselõ feladata, hogy hídként mûködjön a közösség, amelyet képvisel és a fõváros között. Erre törekedtem az elmúlt 4 évben, hiszen parlamenti eszközöket használva hívtam fel az illetékes minisztériumok figyelmét megyénket érintõ fontos ügyekre. Településvezetõinknek segítettem a bukaresti bürokrácia útvesztõiben. Így sikerült két fontos gázhálózatépítési pályázatot iktatni, amelyek Szamosardót és Hosszúmezõt fogják segíteni, amint a pályázat végigjárja a bürokrácia rögös útját. Nagyon fontos küldetése van a következõ parlamenti képviseletnek. Folytatni a megkezdett munkát, sebességbe kapcsolni közösségünk fejlõdését. A járványügyi helyzet nem csak az egészségügyet és a gazdaságot teszi próbára, hanem a közösségünket is. Meg kell mutatnunk, hogy van erõ és akarat arra, hogy jövõt tudjunk tervezni Máramarosban, szórványban. A jövõ tervezés legelsõ lépése, hogy jobb életet teremtsünk. Ezért arra kell koncentrálni, hogy minden szinten élhetõ jövõ érdekében, a jobb élet érdekében dolgozzunk. Meg kell teremteni azt a minimumot, amely nekünk, magyar közösségnek jár. Pontos elképzeléseink vannak arról, hogy milyen kell legyen egy jól mûködõ egészségügy, jól mûködõ gazdaság, olyan közigazgatás, amely az emberekért van, olyan oktatási rendszer és iskolahálózat, amely a jövõ nemzedékeit neveli. Ezekért dolgoztam eddig is, ezután is ez a cél, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jobb életet teremtsünk Máramarosban.

Lejegyezte: Tamási Attila (Bányavidéki Új Szó)

Idén is sor került az RMPSZ (Romániai Magyar Pedagósus Szövetség) díjak kiosztására. A szûk körben megrendezett eseményre vasárnap, november 22-én, a máramarosszigeti római katolikus templomban került sor.

Ez alkalommal Fábri Zsuzsanna nyugállományba vonult tanítónõ, 42 éves tanítói munkássága és kiváló eredményei elismeréseként Életmû-díjban, ugyanakkor Gotha Helga, a Leõwey Klára Elméleti Líceum 12. osztályos diákja tevékenységéért és kiváló tanulmányi eredményeiért Mákvirág-Aranyfokozat díjban részesült.

A díjazottakat közösségi oldalán egyaránt méltatta a Leõwey Klára Elméleti Líceum közössége, valamint az RMDSZ Történelmi Máramaros Területi Szervezete is.

Az eseményen részt vettek Apjok Norbert parlamenti képviselõ, Dr. Béres István László, a máramarosszigeti RMDSZ elnöke, Lapsánszki Edit, az RMPSZ megyei elnöke, valamint Kósa Attila, a Leõwey Klára Elméleti Líceum igazgatója.

Orosz Krisztofer Levente (Bányavidéki Új Szó)

Mandátum-értékelõ interjú Apjok Norbert Máramaros megyei RMDSZ-es képviselõvel

Lassan lejár a mandátuma Apjok Norbert Máramaros megyei RMDSZ-es képviselõnek, ezért úgy gondolta, itt az ideje a számadásnak. Mivel nemrég ,,Szövetség Máramarosért” címmel beszámolófüzetet adott ki az elmúlt esztendõk tevékenységérõl, fontosnak tartottuk mi is számadásra bírni a képviselõt, hogy lássuk, mi az, amit sikerült elérnie a négy év alatt, és mi az, aminek a kiharcolása még várat magára.

– folytatás –

Gondolom, az egészségügy terén is volt mit tenni…

Igen, nem is kevés feladat kínálkozott, s ahogy a mostani helyzet mutatja, elõrevetíthetõ, hogy az elkövetkezõ idõszakra is marad éppen elég tennivaló. Az elmúlt négy évben egyszerûsítettük az ártámogatott receptekhez történõ hozzáférést – amely csökkenti az egészségügyi adminisztrációt, ugyanakkor könnyített eljárást vezet be a páciensek számára annak érdekében, hogy egyszerûbben jussanak hozzá az ingyenes gyógyszerekhez, küldõpapírokhoz és betegszabadságos igazoláshoz –, a páciensek mentesülnek a fölösleges utaktól az egészségügyi biztosító pénztáraknak kötelességük lesz szerzõdést kötni minden szakorvossal, amely által feljogosítják õket arra, hogy ártámogatott recepteket, az ingyenes kivizsgáláshoz szükséges küldõpapírokat és betegszabadságot igazoló dokumentumokat állíthassanak ki. Kezdeményezõje voltam annak a törvénynek, amelynek köszönhetõen ezután telefonos üzenetben köszönik meg a véradóknak, amikor segítettek egy betegen, és ugyancsak sms-ben jeleznék, ha egy megyében a véradó központban további önkéntes vérdonorokra van szükség. Azért dolgozunk, hogy megoldást találjunk a családorvos-hiányra a kistelepüléseken. Növeltük a lehetõségét annak, hogy azokban a községekben is mûködjön családorvosi rendelõ, ahol eddig nem létezett. Törvénybe foglaltuk, hogy ott, ahol jelenleg nincs vagy nyugdíjazás miatt hamarosan nem lesz háziorvos, valamint az önkormányzatnak egészségügyi fejlesztési szándéka van, ott egy ingázó orvos munkapontot nyithasson, és hetente legalább 10 órát fogadja a betegeket.

A túlzott bürokrácia leküzdését célzó javaslataik voltak?

Átment az a törvénytervezetünk, amely tisztázza, ki és milyen mértékben felel a közigazgatási dokumentumok aláírásáért. A jogszabály egy többéves vita eredménye, az RMDSZ hathatós szakmai munkája során a szakbizottságokban a Szövetség szakemberei finomították a kormány által is megfogalmazott módosító javaslatokat. Bár szorosan nem tartozik ide, azért mégis itt említem meg, hogy állami finanszírozásból építhetnek ki villamosenergia- és földgázhálózatokat az önkormányzatok. Megteremtettük a lehetõséget az önkormányzatok számára, hogy ezentúl az Országos Településfejlesztési Program keretében villamosenergia- és földgázhálózatot építhessenek állami költségvetésbõl, ez nem volt lehetséges idáig.

– folytatjuk –

Lejegyezte: Tamási Attila (Bányavidéki Új Szó)