2020. december 29-én a világjárvány diktálta szerény keretek között, a csodálatosan felújított Teleki kúriában állandó néprajzi kiállítás nyílt.
A jelenlévõket a kiállítás háziasszonya, Kádár Helén idegenvezetõ köszöntötte. Majd ismertette a megvalósítás elõzményeit. Ennek értelmében az udvarház felújítási pályázatába, közkívánatra bekerült a jövõbeni hasznosításra nézve egy ajánlás. Többen javasolták egy néprajzi kiállítás létrehozását. Mindaz ami itt látható, ennek eredménye.
A kiállított tárgyak misztótfalui, nagybányai, koltói és katalini adományozóktól származnak, akiknek kilétét a tárgyakon lévõ névjegykártya mutatja.
Jónéhány bútordarab felújításra szorult. Ezt a munkát térítésmentesen Apjok Zoltán, Incze Tibor, Kádár Róbert, Szász Zsolt helybéli asztalosmesterek végezték. Köszönet érte!
A szakszerû elrendezés Várady Enikõ mûemlékvédelmi szakember hozzáértését dícséri.
A kiállítás megnyitó elõkészítését és lebonyolítását az alábbi partnerek segítették:
– Agape Koltó – Katalin Falusi Alapítány
– Petõfi Sándor Emlékegyesület, Koltó
– Teleki–Petõfi Kulturális Egyesület, Koltó
– Ladányi Sándor, Koltó
– Kõszeghy István, Nagybánya
– Mara–Agro Egyesület, Koltó
– Nenokut Egyesület, Koltó
Fõszervezõkként Koltó Község Önkormányzata és a Teleki kastély – Petõfi Sándor Múzeum állt a kezdeményezés élére. Anyagi támogatást a Communitas Alapítvány és Koltó Község Önkormányzata nyújtott.
Az esemény végén az egész folyamatot kézben tartó, nagy lelkesedéssel dolgozó Kádár Helén beszélt néhány szót külön – külön minden tárgyról.
A közel egy órás esemény utolsó három mozzanatában Ecsedi Árpád lelkipásztor Igével és imádsággal kérte Isten áldását a létesítményre és a közösség életére, majd Csendes Lajos polgármester és az újraválasztott Apjok Norbert parlamenti képviselõ szólt az egybegyûltekhez.
A polgármesternek elhangzott egy megfontolásra érdemes felvetése, miszerint a jövõ egyik kiemelkedõ feladata lenne megépíteni egy olyan parasztházat a kastély parkjának egy részén, amilyen Koltón és Katalinban már egy sem létezik. Ezáltal az épített örökség is megmaradna, s hiteles teret biztosítana a paraszti életforma megmaradt relikviáinak.
Az együtt töltött idõt helyezte ünnepi keretbe Tamás–Sajtos Erzsébet, Molnár Judit és Talpos Claudia közös éneklése.
Az eseményekrõl szóló tényszerû beszámoló után néhány olyan gondolatot szeretnék felvetni, mely a megvalósítás eszmei értékét növeli.
Vörösmartynak van egy magvas üzenete, mely így hangzik: „a múltat tiszteld a jelenben, és õrízd meg a jövõnek.”
A megõrzés feladatának sürgetõ voltát a Biblia is így hangsúlyozza a Prédikátor könyvének 3. fejezete 6. versében: „Ideje van … a megõrzésnek.”
Mindkét idézetben kulcsszó az idõ és megõrzés fogalma.
E kettõ gondolatisága szorosan összefonódik Kányádi Sándor Noé Bárkája felé címû versében:
Noé bárkája felé
Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges.
Zuhoghat akár negyvenezer nap
és negyvenezer éjjel, ha egy
buboréknyi lelkiismeret –
furdalás sem követi a bárkát.
Mert leapad majd a víz.
És fölszárad majd a sár.
És akkor majd a megõrzött,
a meglévõ szóból újra –
teremthetjük magát
az elsõ búzaszemet
ha már igével élnünk
tovább nem lehet.
1973
A mai korra jellemzõ modernitás, melynek ha nincs határa, oda vezet, hogy a régit meghaladottnak, avittnak tartja. Ezzel pedig együtt jár a múlt értékeinek eltûnése. Érvényes ez nyelvi, tárgyi, építészeti, szokásjogi és még számtalan múltbéli értékünkre nézve.
Csak egy-két példát legyen szabad felhoznom. Az általam nagyrabecsült és használt Károli féle bibliafordítás Jeremiás 8, 7-ben így fogalmaz: „Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben…”. Vajon hányan tudják, mi is az eszterág? Az újfordítású Bibliák gólyaként adják vissza az eredeti szöveget. Szinte teljesen kiveszett szótárunkból nyelvünk õsi örökségének ez a veretes kifejezése.
Már csak a 60–70-es nemzedéknek mond valamit a kenderfésülõ gereben, tiloló vagy mángorló szavunk.
A kacsalábon forgó paloták építésének idején kevesen emlékeznek már a parasztház frissen tapasztott földjének illatára. A lakás beosztására: tornác, pitvar (pitar) búboskemencével, tiszta szoba a féltve õrzött kelengyékkel a karosládában, konyha a kopott kredenccel, ládafiával, kasztennel, szalmazsákos ággyal, bölcsõvel, telente esztovátával (szövõszékkel).
Lassan a huszonnegyedik órában vagyunk értékõrzés tekintetében. Ez a megállapítás kisebbségi létünkben, amikor már az anyanyelvünk is visszaszorulóban még a magyar családokban is, a koltói kezdeményezésnek követendõ példának kell lennie.
Akár még azt is el tudnám képzelni, hogy egy néprajz szakon tanuló magyar fiatal szakdolgozatot készítsen eltûnõfélben levõ múltbéli örökségeinkrõl.
Az olvasók szíves tájékoztatására tisztelettel közlöm az érdeklõdõkkel, hogy a vírusjárvány miatt az alábbi idõpontokban látogatható a múzeum: Kedd – Péntek: 12 – 16 óra, Szombat és Vasárnap 14 – 18 óra. Hétfõn zárva.
Szeretettel hívják és várják a látogatókat Koltóra!
Varga Károly (Bányavidéki Új Szó)