„Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”

Szinérváraljai reformátusok gyülekezeti napja

Egy tíz évvel ezelõtti kezdeményezés újjászületéseként, feléledéseként került sor múlt vasárnap Szinérváralján a helyi reformátusok elsõ, helyesebben második gyülekezeti napjára, melyet többek között Apjok Norbert Máramaros megyei RMDSZ-es parlamenti képviselõ, Ábrám Sámuel egykori tiszteletes, Tulbure Gabriela polgármester asszony, Bodea Octavian alpolgármester, Tepfenhardt Ágota helyi RMDSZ elnök is megtisztelt jelenlétével.

A gyülekezeti nap természetesen ünnepi istentisztelettel kezdõdött, melyen Nt. Gellén Sándor lelkész-esperes hirdette Isten Igéjét. A lelkipásztor János evangéliumának 6-tól 35-ig terjedõ versei alapján szolgáltatta a jelenlévõknek a lelki táplálékot, mely versek vezérigéje: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” Az esperes egyebek mellett párhuzamot vont a múlt és a jelen között, az egykori anyagi értelemben vett szegénység és lelki gazdagság és a mostani anyagi gazdagság és lelki szegénység között, ezekkel a párhuzamokkal szemléltetve, támasztva alá gondolatait, mondanivalóját. Arra buzdította a jelenlévõket, hogy a jelen parancsának engedelmeskedve keressék azt a lelki táplálékot, amit csakis Istentõl kaphatnak meg, figyeljenek oda egymásra, embertársaikra.

Az ünnepi istentiszteletet követõen Ábrám Sámuel egykori szinérváraljai lelkipásztor beszélt a jelenlévõknek az itt eltöltött 25 esztendõrõl, felelevenítve az akkori idõk kihívásait, és párhuzamot vonva a jelennel. A tiszteletes elmondta: pontosan 63 esztendõvel korábban lett bemutatva a szinérváraljai református gyülekezetnek, akkor szolgált elõször a Szinér-parti kisvárosban.

A templomi rész záróakkordjaként a vallásórás gyerekek énekszolgálata következett, Czompa István pedig Reményik-verset szavalt.

A templomkertben folytatódott az ünnepség, szeretetvendégséggel, ahol a református egyház zenekara, a Thábor együttes, valamint Sólyom Mihály (mindenki Mityukája) és zenész társa, Blanka teremtett hangulatot. Ott intézett néhány buzdító szót a hallgatósághoz Apjok Norbert parlamenti képviselõ és Tulbure Gabriela polgármester asszony. A képviselõ beszédében egyebek mellett elmondta: a Szinérváraljai Református Egyházközség Gyülekezeti Napja egy rendkívüli kezdeményezés, hiszen sok év után került újra megszervezésre. Hangsúlyozta továbbá, hogy ,,közösségre ítélt generáció vagyunk, hiszen csak az összetartó közösségeknek van jövõjük”. A polgármester asszony, aki szabadságát halasztotta el, hogy jelen lehessen az eseményen, miután üdvözölte a jelenlévõket, támogatásáról biztosította a szinérváraljai reformátusokat, magyarokat.

A szabadtéri ünnepségre megérkezett Bak László és Bak Enikõ lelkipásztor házaspár, akik életébe Szinérváralja szintén fontos állomásként íródott be, illetve az apai tiszteletes, Kiss Szabolcs is. Bak László kellemes meglepetéssel szolgált: magával hozta tárogatóját, mellyel egyházi zene kvízversenyt rögtönzött, a jelenlévõk nagy örömére.

A gyerekeket különféle foglalkozásokkal kötötték le a szervezõk. Itt említem meg a szakácsok és vendéglátók munkáját, akiket csakis dicsérõ szavakkal lehet illetni, az ízletes ételekért: a bográcsgulyásért, a töltöttkáposztáért és a süteményekért, illetve a kifogástalan kiszolgálásért.

Dicséret illeti egyszersmind a Huszár László tiszteletes és felesége, Annamária vezette, a presbitérium, a nõszövetség tagjaiból, illetve a szervezésben aktív szerepet vállaló gyülekezeti tagokból verbuvált szervezõcsapatot.

Az ünnepség ideje alatt összegyûlt adományokat a gyülekezeti ház felújítására fordítják a szervezõk.

A nagyszerû kezdet után, türelmetlenül várjuk a folytatást! Soha roszszabb ne legyen!

Tamási Attila (Bányavidéki Új Szó)

Leave a Reply