Domokoson, a Cibles lábainál március idusán az idõjárás is 1848. március 15-ét idézte. A szemerkélõ esõ ellenére szépszámú gyülekezet sereglett egybe a cinteremben felállított kopjafa körül. Ferencz Botond kovásznai fafaragó mûvész ezt a szikár mondatot véste rá: „TISZTELET ÉS HÁLA A HÕSÖKNEK”. Méltó módon való megidézését jelentette ez Kádár Ferenc és százhuszonöt domokosi fiatal emlékének, akik a forradalom erdélyi hadjáratában résztvettek.
Ebbe a történelmi távlatba beágyazva szólt elsõként Gellén Sándor, a Nagybányai Református Egyházmegye esperese az egybegyûltekhez. Apjok Norbert parlamenti képviselõ a forradalom céljainak politikai aktualitását emelte ki. Leºe Mitru magyarláposi polgármester (Domokos ehhez az önkormányzathoz tartozik) a román-magyar békés együttélés megkerülhetetlen feltételét hangsúlyozta.
A megszólalások után a kopjafa talapzatára elhelyezett emléktábla körül tették le a kegyelet koszorúit. Koszorúzott e sorok írója, Apjok Norbert, a polgármester, a városi tanács, a helyi RMDSZ, a Benkõ Ferenc Általános Iskola, a domokosi Kulturális Egyesület, valamint a református egyház.
A csendesen alkonyba forduló nap záró eseménye a templomi istentisztelet volt, ahol ugyancsak e sorok írója Nábót szõlõje ószövetségi történet alapján figyelmeztette a hallgatóságot: „Az atyáinktól maradt örökséget õriznünk, ápolnunk és tovább adnunk szent kötelességünk!”
Bizonyára ebbõl a megfontolásból született Németh Zoltánban is a kopjafaállítás gondolata. Illesse köszönet mindazokat, akik a gondolatot tettekre váltották! Az utánuk jövõ nemzedékek, a fiatalok, pedig ugyanolyan lelkesedéssel tegyék dolgukat, ahogy ezt ünnepi mûsorukban a kultúrotthon színpadán, szeretetvendégség keretében tették.
Keresztes Nagy Imre helybéli lelkipásztor méltó keretbe foglalta a lélekemelõ ünnepség minden mozzanatát. Domokos református magyar népével nemzeti ünnepünkön jó volt együttlenni!
Támogatta az RMDSZ – Communitas Alapítvány.
Varga Károly (Bányavidéki Új Szó)