Máramarosszigeten és Domokoson Apjok Norbert képviselõvel
November 18-án vasárnap krónikásként kísértem el a Máramarosi Magyar Napok máramarosszigeti és domokosi rendezvényeire Apjok Norbertet, az RMDSZ parlamenti képviselõjét.
Elsõ állomásunk Máramarossziget, ahol Nt. Lovász István lelkipásztor és felesége fogad. A református templomban az istentisztelet után kerül sor a Reformáció Kelet-Európában – Erdély címû vándorkiállítás megnyitójára.
Nt. Lovász István lelkipásztor bevezetõ szavai után Apjok Norbert parlamenti képviselõ értékeli megnyitó beszédében a kiállítást, amely egy héten keresztül tekinthetõ meg a máramarosszigeti református templomban.
A kiállítás megnyitóját követõen átsétálunk a gyülekezeti házba, amelynek egy részében múzeumot rendeztek be.
Arra kértem a nagytiszteletû urat, hogy mutassa be olvasóinknak a múzeumot.
– A gyülekezetünkben pár évvel ezelõtt felmerült az ötlet és a kezdeményezés, hogy a gyülekezeti háznak egy részét alakítsuk át egyfajta múzeummá, hiszen az egyházközség nagyon sok fontos tárgyat õrzött meg: Szabó Aurél egykori fõgondnokunk hagyatékából például több ezer kötetes könyvtárát illetve könyves szekrényeit, valamint Prielle Kornélia színésznõnek, városunk szülöttének hagyatékából a karosszéket, amelyet ajándékba kapott, a rózsát, amelyet Koltón kapott ajándékba Teleki gróftól. Fontosnak éreztük azt, hogy múltunkat és a múlt kincseit õrizzük, ápoljuk, és ezáltal erõsítsük az elkövetkezõ generációkat.
– A templomban ma megnyitott kiállítás milyen üzenetet közvetít a gyülekezetnek és a látogatóknak?
– Isten kegyelmébõl lehetõségünk nyílt arra, hogy a máramarosszigeti református templomban is helyet kapjon ez a vándorkiállítás, amely bemutatja a reformáció kibontakoztatását Kelet-Európában, Erdélyben, s úgy érzem, nagyon fontos helyszínt találtunk erre, mert a máramarosszigeti református templom eredete is a reformáció idejére nyúlik vissza, már 1540-ben református iskola volt a városban, és jó nekünk szembesülni mai magyarokként a múlttal, és ebbõl megerõsödni hitbeli és nemzeti hovatartozásunkban.
A rövid múzeumi séta után tovább kell indulnunk, ugyanis Domokoson kerül sor a Máramarosi Magyar Napok következõ rendezvényére.
Az utazás ideje alatt néhány kérdéssel fordulok a képviselõhöz.
– Az idei a Máramarosi Magyar Napok második kiadása. Ennek ön a kezdeményezõje és szervezõje. Miért tartotta fontosnak a Máramarosi Magyar Napok megszervezését? Miért indította el ezt az eseménysorozatot?
– 2016-ban, amikor kampányoltunk, akkor az volt a cél, hogy a megye minden magyarlakta településére eljussunk, és közelebb vigyük az emberekhez a politikát. Akkor a kampány ideje alatt ötezer kilométert tettünk meg a megyében, és közel kétezer emberrel tudtam személyesen találkozni és elbeszélgetni különbözõ problémákról. Akkor született az az ötlet, hogy egy olyan eseménysorozatot indítsunk, amely rólunk, máramarosi magyarokról beszél, nemcsak a megye két gócpontját, Nagybányát és Máramarosszigetet érinti, hanem el tudunk menni más olyan településekre is, ahol élnek magyarok.
A Máramarosi Magyar Napoknak nem tömegrendezvény a célja, hanem az, hogy olyan kulturális programokkal jöjjünk az emberek elé, amelyek rólunk beszélnek, máramarosi magyarokról, hiszen az elmúlt sokszáz évben már itt voltunk ezeken a tájakon, és megvan a magunk kultúrája, megvan a magunk identitása. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy éreztessük a jelenlétünket, megmutassuk, hogy itt vagyunk e tájon, és otthon vagyunk. Ez volt a cél, amikor úgy állítottuk össze a programot, hogy szinte kizárólag Máramaros megyei, azaz helyi fellépõket vonjunk be a programba, ezért van úgy, hogy rengeteg ügyes fiatal néptáncos, népzenész vesz részt a programokban, s õk különbözõ településekre mennek ki.
– Melyek az idei rendezvénysorozat jellegzetességei, és miben különbözik az elsõ kiadástól?
– Az elsõ kiadásnak az volt a fontos üzenete, hogy eljuttassuk a magyar programokat olyan településekre is, amelyeken régóta nem járt magyar program. Az volt a feladata az elsõ kiadásnak, hogy el tudjuk mondani azt, hogy nagyon sok Máramaros megyei településen élnek magyarok. A második kiadásnak pedig az az üzenete, hogy Máramarosban otthon vagyunk, és nagyon sok helyi tehetségünk van. Az idei kiadás három hetes idõszakot, három hétvégét ölel magába, s ezen a három hétvégén a megye magyarlakta településein jelen vagyunk kulturális és egyéb programokkal.
– Melyek az eddigi tapasztalatok a mostani rendezvényekrõl?
– Azt tapasztaltam már a rendezvény elõtt, hogy az emberek várják, hogy az idén mikor lesz a Máramarosi Magyar Napok eseménysora. Tavaly több színhelyen elmondtuk, hogy az az elsõ kiadás, tehát már tavaly is azzal számoltunk, hogy idén is megszervezzük a Máramarosi Magyar Napokat, s az a tapasztalatunk, hogy az emberek várják, és elvárják, hogy az õ településüket is meglátogassuk ezekkel a programokkal. Nagyon jók a visszajelzések, hiszen nagyon sok fiatalt bevontunk a fellépések által, és nagyon jólesik azt látni, hogy a magyarberkeszi fiatalok például Domokoson léptek fel, vagy az ardói fiatalok Magyarberkeszen, s ezáltal kapcsolatokat hozunk létre a települések között, és a településeken élõk látják, hogy igenis a megye többi településén is élnek magyarok, és nagyon sok tehetséges fiatal van.
– Hogyan értékeli a ma megnyitott kiállítást, milyen gondolatokat tart fontosnak ezzel kapcsolatban megfogalmazni?
– Máramarosi magyarként, azt hiszem, hogy a mi történetünkhöz hozzátartozik az, hogy – amint Kelet-Európára jellemzõ -, ragaszkodunk a gyökereinkhez, az identitásunkhoz, és ragaszkodunk a hitünkhöz. Ez olyan jellegzetesség, amelyet nem tud tõlünk elvenni senki.
A reformáció a maga idejében megerõsítette a keresztény hitét Európának. Egy olyan Európában, amelyben újra megkérdõjelezõdik a hit és a hitnek a fontossága, azt hiszem, beszélnünk kell arról, hogy az elõdeink mennyire ragaszkodtak a hitükhöz, és mennyire ragaszkodtak az egyházaikhoz. Legyen szó katolikus, református vagy bármilyen más felekezetrõl, Európára az volt a jellemzõ, hogy igenis ragaszkodunk a hitünkhöz, ragaszkodunk ahhoz, akik vagyunk. Éppen ezért 2018-ban fontos elmondani azt, hogy Európa egy keresztény gyökerû, keresztény civilizációjú unió, s mint ilyenhez a végsõkig kell ragaszkodunk.
Azt hiszem, hogy ez a két kiállítás – a reformációról szóló vándorkiállítás, illetve a Márton Áron életérõl szóló kiállítás – beilleszkedik a manapság nagyon fontos kihívásokba, és arról mesél, hogy mennyire fontos megmaradni a hitben akkor, amikor a környezetünkben pont az ellenkezõjére van nyomásgyakorlás.
Domokosra kis késéssel érkezünk, de még láthatjuk az elõadás egy jó részét. A domokosi kultúrházban a Turul Sas Kulturális Egyesület reneszánsz táncokat adott elõ, és színpadra lépett a magyarberkeszi néptánccsoport.
Az elõadás után a vendéglátó házigazdák és a vendégfellépõk képviselõivel beszélgetek.
A Turul Sas Kulturális Egyesület nevében Balogh Brigitta Sarolta szólal meg:
– Nagybányán születtem, jelenleg is ott élek. Magyar néprajzot végeztem Kolozsváron, utána pedig Debrecenben cukrászatot.
Már tíz éve vagyok a Turul Sas Hagyományõrzõ Egyesület tagja. Jelenleg Domokoson vagyunk, a tánccsoportunkkal érkeztünk a Máramarosi Magyar Napokra, délután pedig Misztótfaluba megyünk ugyancsak a tánccsoporttal fellépni. Egyébként lovagi tornákat, vívást, íjászatot, tábori életet, harcot is megelevenítünk a középkorból.
A magyarberkesziek nevében Ladányi Erika, a helybeli RMDSZ elnöke és helyi tanácsos is egyben, elmondja, hogy ezen a napon elkísérte a néptánccsoportot Domokosra a Máramarosi Magyar Napok eseményére.
– A berkeszi csoport amatõrökbõl áll, s büszkék vagyunk arra, hogy sikerül hagyományainkat õrizgetni, ápolgatni. Még az õsidõkbõl mûködik egy tánccsoport Berkeszen, és minden évben a szüreti bálon táncolják ezt a hagyományos táncot, idén pedig bõvítették, és az idõsebbek tanítják a fiatalabbakat. Sajnos nincs egy táncoktatónk, aki velük foglalkozzék. A csoport fellépett a Fõtér Fesztiválon, sõt Magyarországon is. Próbálunk a jövõben is fennmaradni.
A vendéglátók képviseletében Németh Zoltánhoz, a domokosi RMDSZ elnökéhez fordulok:
– A helyi tanácsban is az RMDSZ-t képviselem. Egyébként Domokoson születtem, Domokoson élek a családommal, s próbáljuk a közösséget összetartani, s arra buzdítjuk az embereket, hogy azért jöjjünk el ilyen rendezvényre, mert magyarok vagyunk, és a magyarság tudatában tesszük ezt.
A mai napon a Máramarosi Magyar Napok keretében ellátogatott hozzánk az RMDSZ parlamenti képviselõje, a fellépõk pedig színvonalas elõadást tartottak nekünk.
Megköszönjük a domokosiak szíves vendéglátását, és Nagybánya felé indulunk. A Máramarosi Magyar Napok rendezvénysorozata folytatódik.
A Máramarosi Magyar Napok rendezvénysorozat támogatói a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány.
Farkas Imre
Fotók: Pongrácz Panni
(Bányavidéki Új Szó)