Miben különbözik az egyszerû ember a politikustól? – tettem fel magamnak a kérdést az alábbi vers olvasásakor, amit Apjok Norbert parlamenti képviselõ juttatott el hozzám. Nem biztos, hogy megtaláltam kérdésemre a megfelelõ választ, de szerintem talán a bölcsesség, vagy, pontosabban fogalmazva, a józan paraszti gondolkodás az, ami az egyszerû embert naggyá teszi. A politikusok legtöbbször híján vannak ennek a fölöttébb fontos tulajdonságnak, vagy inkább tudásnak. Talán nem ok nélkül létezik egy olyan kifejezés a magyar nyelvben, hogy “népi bölcsesség”. Amint az az alábbi szövegbõl is kitûnhet: az egyszerû ember, az átlagpolgár látja, tudja azt, amit az önimádattól, a gõgtõl szinte a valóság fölött lebegõ mindenkori politikusok (persze, tisztelet a kivételnek) nem tudnak. Pedig sok mindenre egyszerû lenne megoldást találni, így egyebek mellett a megbékélés is könnyen megvalósulhatna, ha engednénk, hogy agyunk az úgynevezett józan paraszti gondolkodás szabályait kövesse, s nem blokkolnánk folyton felgyorsult, tengelyébõl kifordult életünk barikádjaival.
Olvassák hát szívükkel az alábbi verset, s ne legyenek szakmailag túl szigorúak írójával szemben, hiszen a sorok olyan igazságokat mondanak el, amelyek megszívlelésével kicsit jobbá válhatna szûkebb-tágabb világunk. (Tamási Attila)
Lakatos Zsófia:
A mi falunk
Nagy hiba az nálunk
Egy ilyen faluba’,
Hogy ennyi ember közt
Nincs egyetértés, nincs szeretet.
Egyik jobbra, másik balra,
Mindenki csak haszna szerint húz
Egy jó ígéretért, egy jó szóért, mint a szélvész,
Vagy mint a forgószél zúgva táncol,
És szemükbõl az ellentét, mint a villám,
Cikázva gyilkos pillantásokat szór.
Pedig milyen jó lenne, ha összefognánk,
És közös erõvel együtt, kéz a kézben
Tervezgetnõk, fonogatnánk a jövõt,
Mert egy ilyen falu, mint Koltó,
Akinek van múltja, jelene, gyönyörû
Anyanyelve, annak kell, hogy legyen
Jövõje is, de ezt elérni csak közös
Vezetéssel és összefogással érhetjük el,
Hogy fent maradjon falunk hírneve
És õseinktõl ránk hagyott szokásaink.
Ne engedjétek, hogy az ellentétek
Közénk álljanak, közös erõvel elérhetjük,
Hogy újra olyan falu és község legyünk,
Hogy irigyeljenek a szomszédos faluk, mint
Valamikor régen, de ezt csak közös összefogással
És közös erõvel érhetjük el, legalább mi,
Magyarok éljünk békességben egymással ebben
A kicsiny kis faluban, míg egy reménysugár
Él lelkemben, a kibékülés reményével.
Tegyük már félre büszkeségünket, és legyünk
Testvére a testvérnek, ne válasszanak el a
Pártok egymástól, éljünk békességben egymással,
Hogy majd az utókor büszke lehessen ránk,
És szeretettel emlékezzenek meg utódaink rólunk
2017, Koltó