Az RMDSZ Brassó megyei szervezete háromállomásos rendezvényt szervezett november 4-én az 1956-os szabadságharcos és a második világháborús mártírok tiszteletére. A megemlékezéseken az RMDSZ képviseletében részt vettek Ambrus Izabella és Márton Árpád parlamenti képviselők, Varga Nándor Brassó megyei ügyvezető elnök, illetve a Szövetség földvári szervezetének képviselői.
Brassóban két `56-os emléktáblánál tették tiszteletüket a brassóiak. A Reménység Házánál található táblán 110 személy neve áll, akik 1956 őszén megalapították az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét. Ők azokhoz a fiatalokhoz tartoztak, akik Erdélyben a magyar haza védelméért kiálltak, vállalva ezért a nehéz börtönéveket és az azt követő megtorlást. Az emlékezés Ménessy Miklós brassói református tiszteletes felszólalásával kezdődött, majd Szász Ferenc brassói unitárius lelkész gondolataival folytatódott. Ambrus Izabella képviselő november 4-ről elmondta: ez a nap az 1956-os forradalom és szabadságharc dicsőséges győzelmének és leverésének emléknapja – ezért szervezi az RMDSZ minden évben ezen a napon az ötvenhatos megemlékezést.
„A felkelők egy olyan rendszert tudtak térdre kényszeríteni, amely különös erővel bírt. Szembeszálltak ezzel az erővel, annak ellenére, hogy tudták, nagy veszélyt jelent ez számukra. Vállalni a veszélyt a biztonságos hallgatás helyett, ez számomra igencsak megható. A magyarok vérrel, börtönbüntetés letöltésével, hányódással adóztak, hogy megmutathassák a világnak, a szabadsághoz és az igazsághoz ragaszkodnak. Kockára tették életüket, és a forradalmat túlélők vállalták a megtorlást: a börtönt, a kivégzést, a kínzást” – tekintett vissza a képviselő.
A jelen harcai kapcsán kifejtette: „a mai demokratikus világunkban is megvannak a harcok. Fontos, hogy ma értékelni tudjuk a szabadságunkat, viszont az is fontos, hogy a jelenünk harcait felismerjük, és eszközöket keressünk. Harc folyik a magyar szimbólumok megtartásáért, nyelvünkért és iskoláinkért, de akár a magyar tisztségviselők meghurcoltatása ellen is. Tisztségviselőként mindig keresni fogjuk az eszközöket a harchoz, mert a magyar közösségi ügyekért fáradhatatlanul ki kell tartani.”
Az eseménysorozat első állomásán Bodor Anita, az Áprily Lajos Főgimnázium tizenkettedikes diákja szavalta el a brassói születésű költő, Lendvay Éva A haza című versét, valamint Vitéz Lay Imre, a brassói EMISZ alapító tagja, `56-os túlélő emlékezett vissza röviden a történtekre, majd a résztvevők elhelyezték a koszorúikat.
A második helyszínen az Áprily Lajos Főgimnázium falán található táblát azon bátor emberek tiszteletére állították, akik 1956 őszén Romániában kiálltak a magyarországi forradalom eszméi mellett, tettükkel a szabad és demokratikus Európa fejlődését segítették elő. Szász Ferenc unitárius lelkész bevezetőjét követően Boldi Tihamér, a főgimnázium tízedikes tanulója szavalta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, majd végül koszorúkat helyeztek el az emléktáblánál.
A körút harmadik helyszínén, Földváron a 1956-os nemzeti gyásznapon szervezett megemlékezésen emlékeztek azokra, akik a második világháború utolsó két évében az ott állított emlékmű helyén található fogolytáborban vesztették életüket, illetve túlélték a haláltábor poklát. Az emlékmű köré felsorakozott több mint 150 Brassóból, Hídvégről, Bölönből, Ürmösről, Sepsiszentgyörgyről és más településekről érkező résztvevő.
Elsőként Nagy János hidvégi református lelkész köszöntötte a jelenlévőket, majd Ungváry Barna volt hidvégi, jelenleg uzoni református lelkipásztor a felobolyi Bacsó Lajos túlélő, azóta elhunyt fogoly emlekezetét mesélte el, feltárva a tábor szörnyűségeit. Mint mondta: „amikor úgy érezzük, az Úristen elfordította fejét, lehunyta szemét, jusson eszünkbe a hit fontossága. Az soha nem történhet meg egy ember életében, hogy az Úristen cserbenhagyja őt, mert szeretete és hűsége örökkévaló.” Nagy János imára intett a fogolytáborban szenvedőkért, majd kifejtett: „mi, szabadok az emlékezés órájában rájövünk, hogy sokkal felelőssebben kellene gazdálkodnunk Istentől kapott időnkkel, alaposabban kellene különbséget tennünk jó és rossz között.” Folytatásként Szabó Előd ürmösi unitárius lelkész kiemelte, felettébb fontos érezni azoknak az ügyeknek a felelősségét, amelyekért mások életüket adták. Szász Ferenc brassói unitárius lelkész felolvasott egy Reményik Sándor verset.
Ambrus Izabella képviselő elmondta: „a jajszavaktól hangos múlt lehet megerősítő és ösztönző a jelenben. Fontos, hogy értékeljük szabadságunkat, de egyúttal felismerjük a jelen harcait is, nyelvünk, iskoláink, szimbólumaink megtartásáért, a magyar tisztségviselők meghurcolásáért. Az első sorokban kell állnunk a kisebbségi jogainkért való harcban, de tudnunk kell, hogy ezek nem egyszemélyes harcok, hanem a közösséggel együtt kell cselekednünk. Ezért kértük fel a romániai magyarságot arra, hogy aláírásával támogassa a Minority Safepack kezdeményezést. Ez egy olyan eszköz, amelyben hiszünk, amivel Európa-szinten jogokat tudunk szerezni a kisebbségeknek. Ez a kisebbségi jogokért való harc egyik eszköze. Őrizzük meg hitünket, nemzeti mivoltunkat, egyházunkat, iskoláinkat, és akkor a Jóisten is segíteni fog. Magyar, legyen hited és tied a jövő!.”
Az eseményen Bedő Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy a Földvárra hurcoltak bűne a származásuk volt, és emiatt oltották kíméletüket. Mint mondta, a hely emléke tegye éberré a jelenkor emberét, lépjen fel bátorsággal, erővel és egységgel a vele szemben állók ellen.
A megemlékezésen énekelt az Ürmösi Dalára, emellett Ferencz Nagy Zoltán, az Áprily Lajos Főgimnázium tízedikes tanulója szavalta el Hajdú Levente Kiáltvány című versét, továbbá Ungváry Rebeka, a Székely Mikó Kollégium diákja szavalt, majd a magyar és székely himnuszt követően elhelyezték a koszorúkat.
Az esemény befejezéseként Hídvégen szeretetvendégség várta az emlékezőket, amelyet az RMDSZ Brassó megyei szervezete támogatott.