A kialakított oktatási törvényeink jók, azonban nem alkalmazza őket a román állam – állapította meg Markó Béla Püspökfürdőn, a XVI. MIÉRT Akadémián. A Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke szerint ez a teljes román demokráciára jellemző. Szabó Ödön képviselő, a képviselőház tanügyi bizottságának alelnöke a bölcsődék, egyetemek problémái, a román nyelv oktatásának nehézségei mellett számos jelentős kihívásról beszélt.
Markó Béla Sikerek, kudarcok és kihívások az 1990 utáni romániai magyar oktatásban című előadásában rávilágított: a két világháború közötti erdélyi magyar értelmiség egyik legfontosabb problémáit az oktatáspolitikában született diszkriminatív törvények képezték. Később, 1959-ig ugyan újra kiteljesedőben volt a magyar nyelvű oktatás, de miután egyesítették a Bolyai egyetemet a román Babeș egyetemmel, fokozatosan visszaszorították ott is, máshol is a magyar anyanyelvű képzést.
1989-re már csak a magyar nyelv és irodalom szak maradt meg ott, a MOGYE-n is létezett magyar képzés, és szintén Marosvásárhelyen működött a Színművészeti Egyetemen magyar oktatás – hívta fel a figyelmet. Minden középiskola vegyes nyelvű volt, a szakoktatás pedig csak románul működött.
A rendszerváltás után az RMDSZ számos célt tűzött ki. Az első ilyen az anyanyelvű oktatás volt minden oktatási szinten és minden igényelt szakon. Ebbe belefértek a kéttagozatos tanintézmények is, amelyeknek azonban hátrányuk, hogy a tevékenység nagyrésze továbbra is a többség nyelven történt – éppen ezért volt fontos cél az önálló magyar intézmények kialakítása. Kezdettől fogva megszületett a döntés arról is, hogy politikai részvétellel próbálják meg elérni a célokat, illetve nemzetközi befolyással – nemcsak Magyarország támogatására számítva, hanem az európai intézményekére is.
1990 és 1995 között az RMDSZ ellenzékben volt, óriási többségi kormánytöbbséggel szemben, 1993-ban az Európa Tanácshoz küldött memorandumukban az anyanyelvi oktatásért szólaltak fel, amire pozitív választ kaptak – bekerültek ugyanis az RMDSZ követelései Románia ET-csatlakozásának feltételei közé. 1994-ben önálló tanügyi törvényjavaslatot nyújtottak be 492 ezer állampolgár aláírásával. Az 1995-ös törvény minden szinten és minden formában biztosított magyar oktatást, de ebből kimaradtak a szaktantárgyak, és a törvény még számos diszkriminatív intézkedést tartalmazott.
Az RMDSZ 1996-ban lépett kormányra, ennek a hozadéka az volt, hogy 1999-ben elfogadtak egy oktatási törvényt, amely már elfogadható volt a korábbiakhoz képest, de továbbra is voltak hiányosságai. Eszerint már nem kellett minden településen román nyelvű tanintézmény legyen, az ingázást viszont biztosítaniuk kellett. Mostantól pedig nem a román nyelv elsajátítása, hanem oktatása számított kötelezőnek, a szakiskolák is működhettek magyarul, az egyetemeken pedig megengedték magyar nyelvű csoportok, tagozatok, kollégiumok, karok létrehozását.
A 2011-es törvényi változások óta pedig a zenei anyanyelv biztosítása, a földrajz és történelem magyar nyelven történő oktatása is megvalósult – mondta el Markó. Az egyetemi oktatásban növelt szorzót alkalmaztak a kisebbségek számára, és bekerült a törvénybe, hogy a magyar vagy vegyes iskolákban a vezetőség kinevezéséhez a kisebbségi közösség parlamenti képviseletével is konzultálni kell. A magyar intézetek létrehozását is biztosították a karokon.
Jelenleg Romániában az oktatási törvényt vagy alkalmazzák vagy nem, ezzel pedig az 1989 előtti korszak jellegét vette fel az állam – hangzott el. Markó Béla kihangsúlyozta: a törvényes keret elfogadható, viszont alkalmazni kellene. A katolikus líceumot állítólag mindenki működtetni akarja, de miután az ügyészség vizsgálódik, semmilyen politikai döntés nem születhet meg, ez pedig az iskola működését akadályozza. A demokráciáért éppen ezért együtt kell dolgoznunk – zárt beszédét Markó.