Sport, kultúra, kirándulás, szórakozás, meg minden, ami belefért
Ha július van és esik az eső, akkor nagy valószínűséggel városnapokat tartanak Szinérváralján – ez a ,,népi megfigyelés” azonban idén szerencsére csak részben vált be, s az eső különösebben nem borította a programokat. Mindent összevetve nyugodtan megállapíthatjuk: a Szinér-parti kisváros lakosai szerencsések voltak, s az egyszer-kétszer lecsapó zivatarok fináléjaként látványos szivárványok festették meg az eget.
Akárcsak az előző esztendőkben, a rendezvényeket idén is megtisztelték jelenlétükkel a magyarországi Sárvár és az ukrajnai Kalus testvérvárosok küldöttségei. A másik testvértelepülés, Nyírmeggyes csakis azért nem képviseltethette magát, mert a hagyományos Meggyfesztiváljuk egybeesett a városnapokkal. De így is, a szerencsés véletlennek köszönhetően, túl a hivatalos kommunikáción, az ottani polgármesterasszony összetalálkozott egy áruházi parkolóban a sárváriakkal, s megkérte őket, hogy tolmácsolják a váraljaiaknak jókívánságait. Véletlenek márpedig nincsenek, így ez a kis epizód is azt bizonyítja, hogy az isteni gondviselés még az ilyen helyzetekre is kiterjed.
Pénteken délután érkeztek a sárváriak Szinérváraljára. Fogadásukra a polgármesteri hivatalban került sor, ahol Tulbure Gabriela polgármesterasszony meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket, s ahol többek között üdvözölte őket a város alpolgármestere, Bodea Octavian, a városi tanács több tagja, a helyi RMDSz-szervezet elnöke, Tepfenhardt Ágota. Ezt követően Vékony Roland Árpád apahegyi tiszteletes és egyházi együttese adott elő szívet-lelket melengető zeneszámokat, gitáros-orgonás-furulyás-csörgős kísérettel, illetve Újlaki Márk szavalt.
A hivatalos fogadást követően a vendégek elfoglalták szálláshelyüket, majd este közös vacsorán ismerkedtünk meg vendégeinkkel: Csonka Lászlóval, a küldöttség vezetőjével, Pupp Adél edzőnővel és a vendégjátékra érkező Sárvári Kinizsi SE kézilabdacsapattal, Horváthné Tischler Noémivel, férjével, Horváth Tiborral, illetve Gángli Gábor gépjárművezetővel, ez utóbbival egyébként régi ismerősökként üdvözölhettük egymást, hiszen már többször találkoztunk, mind Szinérváralján, mind pedig Sárváron. Legkönnyebben a kézilabda csapatoknak ment az ismerkedés, ők ugyanis percek alatt leküzdötték a nyelvi nehézségeket, és a konstancai csapat tagjaival közös hórába fogtak és daloltak. A vacsora és az ,,alig” 9 kilós torta elfogyasztását követően a tábortűz körül folytatódott a zenélés, amikor Sólyom Viktória is bekapcsolódott gitárjával.
Másnap délelőtt barátságos kézilabda-mérkőzésre került sor a váraljai sportcsarnokban, a sárváriak a nagyváradiakkal méretkeztek meg, ez utóbbiak győztek, de ez már mellékes részlet, hiszen ebben az esetben fokozottan érvényes a mondás: nem a győzelem a fontos…
A mérkőzés után buszba ültünk, és kirándulni indultunk. Útba ejtettük Misztótfalut, Nagybányát, Felsőbányát, Kapnikbányát – ahol, Aknasugatag felé kipróbáltuk, miként gurul dombnak felfelé a busz, a labda, s miként folyik felfelé a palackból kiöntött víz – majd megérkeztünk Máramarosszigetre. Meglátogattuk a börtönmúzeumot, majd onnan a szaploncai Vidámtemető felé vettük az irányt. Előtte azonban megcsodáltuk az Európa legnagyobb faépítményeként nyilvántartott körtvélyesi (Peri) ortodox kolostor 78 méter magas tornyát.
Az idei városnapok hivatalos megnyitójára szintén aznap este került sor.
Vasárnap is meccsel indították a napot a vendégek, ezúttal a váraljai csapattal mérkőztek meg a sárváriak, s bár ezúttal sem sikerült nyerniük, oklevelet és részvételi kupát átvehettek.
Bár a sárváriak ebéd után útnak indultak hazafelé, a városnapok rendezvényei folytatódtak. A koraesti órákban került sor a magyar előadók produkcióira, előtte azonban Apjok Norbert parlamenti képviselő szólt a szép számban összegyűlt váraljai magyarokhoz. A képviselő gratulált a polgármesterasszonynak a helyi magyarsággal szemben tanúsított hozzáállásáért, és üdvözölte a váraljaiakat, elmondva, hogy akkor és ott egy kicsit ő is szinérváraljainak érzi magát. Az üdvözlőbeszédet követően színpadra lépett Hitter Ágota és Maidic Henriett, illetve Jenei István és Jenei Ádám, ismert slágereket szólaltatva meg.
A városnapok idején egyebek mellett A színek öröme címmel Anderco Gabriella festménykiállítását is megtekinthették az érdeklődők.
Természetesen számos más program is volt még a XX. alkalommal megrendezett Szinérváralja Napjain, itt csak a magyar vonatkozásúakra tértünk ki röviden.
Végül, de nem utolsó sorban megragadom az alkalmat, hogy mind a magam, mind pedig a többi szervező nevében megköszönjem a szinérváraljai magyaroknak, hogy ilyen szép számban jelentek meg rendezvényeinken.
Tamási Attila