Édesapám mesélte, hogy rögtön a 89-es forradalom után Koltón tankok között ünnepeltek Március 15-én. Megvolt az az időszak, amikor bátorság kellett kitűzni a kokárdát. Csakis bátorsággal róhatjuk le tiszteletünket 1848-49 hősei előtt. Ma már nem elég kitűzni a kokárdát, a nagy kérdés vagyunk-e elég bátrak magyarnak lenni?
Mit sem érnek a szólamok, ha a szavakat nem követik tettek. Mit sem érnek az emlékhelyeken elhelyezett koszorúk és virágok, ha belőlük nem fakad tavasz. Mit sem ér ez az ünnep, ha üzenete nem járja át bizsergető tavaszi szellőként elménket és szívünket. Üres szólamokkal nem lehet közösséget építeni, nem lehet a múlt alapjaira rigmusok tégláiból fényes jövőt, vagy bár csak egyszerűen jövőt építeni. Egy üres háznak, templomnak, vagy iskolaépületnek nincs lelke, ahogy egy lelkiekben kiürült, gyökértelen ember is csupán szellemként céltalanul bolyongó porhüvely. Egy ünnep sem igazi ünnep, ha csak a kötelesség vezérel minket megemlékezésünk során.
Legyen hát számunkra, máramarosi magyarok számára Március 15-e szent kötelesség és örömforrás is egyben! Legyen igazi ünnepnap, s nem csak külsőségeiben, hanem elsősorban lelkületében! Ezt kívánom minden magyarul érző jószándékú embernek!
Apjok Norbert,
Máramaros megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő